Épp a boltba tartottam. Anya megkért, hogy vegyek valamit a vacsorához, és hát el is kezdtem teljesíteni a kérését.
Briminghamban lakok, Angliában. Nem a leghíresebb város, de én szeretem. Gyönyörű a környezet, az iskolámat is szeretem. Úgy gondolom, tökéletes helyre költöztünk.
És a boltba, ahova mindig járok, állandóan szívesen várnak. Már ismernek, mert hát nem egy nagy hely (mármint az üzlet).
Nem egyedül sétáltam az út szélén, hanem nővérem, Kylie, társaságában. Csak egy évvel idősebb, mint én, mégis sokkal nagyobbnak érzi magát.
Beléptünk a boltba, mire rögtön a magazinoknál kötött ki.
-Úristen, ezt a magazint meg kell vennem! Leírják benne a modellkedés szabályait..-merült bele a címlapba.
-Istenem..-forgattam a szemeim. Kylie mindig kifutókra akar menni, fotózásokra járni. Magyarul, modellkedni.
-Figyelj, nekem legalább megvannak a céljaim az életben. Mik a tieid?-vágta hozzám, de egy pillantást sem szentelt nekem, tovább falta az alcímeket.
-Ezen még túl korai gondolkodni.-vontam meg a vállam, mert ötletem se volt.-Elmegyek tésztáért, maradj itt!- adtam ki az utasítást, majd a megfelelő sorba kanyarodtam.
Épp a spagettikhez való tésztát szemléltem, amikor megkopogtatták a vállam.
-Mi az?- fordultam hátra unottan, de nem Kylie zavart meg. Hanem egy harmincas éveiben lévő nő. Hirtelen kissé megijedtem.
-Szia!-köszönt barátságosan, mintha ismernem kéne. Bár lehet, hogy így van. Gyorsan elmélkedni kezdtem az általános iskolás tanárjaimon, de a listában ez az idegen nem kapott helyet.-Tudod, talán furcsán hangzik, de nagyon szép vagy. Gondolkodtál már a modellkedésben?- abban a pillanatban megzavarodtam. Kiszáradt a torkom, csak össze-vissza pillantgattam.
Ez mi? Egy élőshow, ahol átlagos embereket mutatnak be, hogy mi az ilyenekre a reakciójuk? Mert velem ezt nem játszák ki olyan könnyen.
-Hol a kamera?-mosolyodtam el, viszont a feszültségem még nem oldótott fel. Fogtam a hátam mögül egy spagettis csomagot, és úgy gondoltam, lebuktak, folytathatom az életem. De nem.
-Ha tudnád mennyien mondták már ezt.-mosolygott.
-Figyeljen, mondja ki amit akar, hadd menjek tovább.-döntöttem meg a fejem, válaszra várva.
-Itt egy névjegykártya.-nyújtotta át a kis papírt, amit erősen a kezembe szorítottam, majd karomat újra a testem mellé engedtem.-Mutasd meg anyukádnak. Tudni fogja, mi ez.-majd elment.
-"Végre.."-gondoltam, majd sóhajtva megközelítettem a testvérem.-Ez mi a szar?-néztem hunyorogva a kártyát, mire a nővérem is kíváncsibb lett.
-Úr..istenem..-suttogta. De mi ez? Miért kaptam, és kitől?
-Ez mi?-kérdeztem kissé hisztisebben. Meg akarom tudni, ne titokzatosgodjanak már itt!
-A Valentine Girls Management névjegykártyája..-úgy vette át a kezemből, mintha valami szent dolog lenne.
-És..az mi?-mert fogalmam se volt ilyen dolog létezéséről.
-Egy modell ügynökség. Kitől kaptad?-rázott meg a két vállamnál fogva.
-Isten tudja. Egy felnőtt nő volt.. És a modellkedésről hadobált.-vonogattam a vállam.
-És mit mondtál neki?-árasztott el kérdésekkel.
-Semmit. Odaadta, és elment. Alig beszéltünk..-adtam meg kicsit dadogva a választ.
-Remélem tisztában vagy azzal, hogy most kértek fel modellkedni.. A világ ötödik leghíresebb ügynöksége.-abban a pillanatban, ahogy kiejtette a szavakat, úgy éreztem, forog körülöttem a világ. Hirtelen szédülésbe kezdtem, megint megzavarodtam. Könnyen megesik nálam..
Csak szorítottam magamhoz a tésztát, néztem a földre, pislogtam, hátha felébredek az álomból. De nem történt semmi, újra a szituációban találtam magam. Nem tudtam erre milyen szavak léteznek.. Most örüljek, legyek mérges, vagy mi? És arra a hangra eszméltem fel, hogy Kylie komolyan mondom, zokog. Igen. Hullottak a könnyei, majd az arcán folytak szét, külön utakon. Hangosan bömbölt, így a tésztát csak leraktam, és kivezettem a boltból.
-Nyugi már..-kutattam a táskámban zsebkendő után.-Ha majd tudsz beszélni, kérlek mesélj nekem bővebben erről a dologról..-majd remegő kézzel átnyújtottam neki a zsepit.
-Olyan büszke vagyok!- ölelt át szorosan. Mivel megijedtem, teljesen hideg lett hirtelen. A kezeim remegtek, hirtelen jéghideggé váltak. Viszont a nővérem szorítása újra felmelegített.
Csak hosszas perceken át öleltem. Ő meg csak sírt, és nem hagyta abba. Az én szívem már túl gyorsan is dobogott, úgy éreztem a hasam görcsbe rándul, ahányszor csak a nő szavaira gondoltam.
-Menjünk haza..-suttogtam, majd elváltunk egymástól.
Aztán elindultunk. Séta közben csak a cipőm orrát néztem, minden gondolat kavargott a fejemben. Hogy vajon most mit tegyek. Vajon anya mit fog hozzá szólni? És apa? Azt tudom, hogy Kyliet jól érte a dolog, ugyanis hazáig be sem állt a szája. Mindenről hadart, ezért meg se próbáltam követni.
És ekkor elővettem a kulcsom, majd kinyitottam a ház ajtaját. Ahogy megfordítottam a tárgyat a zárban, az egy kattanással anya elé teremtett minket.
-Sziasztok lányok! Hol a tészta? Úristen!- kapta a szája elé a kezét.-Mi a baj Kyliem? Mi történt?-zárta be mögöttünk az ajtót, majd a nappaliba mentünk, és leültünk a kanapéra.
-Ezt kapta Lindsay..-adta át a cetlit anyunak, aki hunyorogva olvasni kezdte.
-Hol kaptad?-kezdte ő is a kérdezősködést.
-A boltban, egy nőtől.-magyaráztam.
-Anyu, én ismerem ezt az ügynökséget.-zokogta testvérem.-Vigyáznának rá..-tette a kezét az enyémre. Néha nagyon szeretem a testvérem. Igazából mi sosem veszekszünk, mindig egymással vagyunk. A másik pártján állunk, megpróbálunk egymásnak állandóan segíteni.
-Álljunk csak meg!- hőkölt hátra anya.-Szóval ezt te akarod, Lindsay?-nézett rám, mert eddig csak egy mondat erejéig voltam bevonva a beszélgetésbe.
-Nem tudom. Épp ez a baj. Dönteni se tudok.-gombóc keletkezett a torkomban, ami azt jelentette, hogy bármelyik pillanatban eltörhet a mécses, csak egy megfelelő válasz kell rá.
-Kylie, kérlek menj a szobádba.-utasította anyu, mire ő felállt és elhagyta a helyet. Nem szeretek kettesbe beszélni valakivel, túlságosan kínos. Ilyenkor nincs aki védene, sebezhető vagyok.-Te szeretnéd ezt?-kérdezte, mire beharaptam az ajkaim. Most rögtön választ vár?
-Nem tudom, ez jó, vagy rossz. Amennyiben elmondod mi ez, én döntök.-fejeztem ki magam diplomatikusan, mire felsóhajtott.
-Tudod mi az a modellkedés, nem?- nézett mélyen a szemembe, mire tekintetem a fal egyik pontjára helyeztem át.
-Persze.-bólintottam.-Megengednéd?-vontam meg a vállam.
-Gondolkoznom kell rajta. Ez hirtelen jött..-állt fel, és úgy látszik ennyivel el is intézte.
Én pedig ott maradtam a kanapén. Ledöntöttem a fejem a mellettem lévő párnára, és a fal ugyanazon részét néztem tovább.
Modellkedés.. mit rejt ez a szó? Pénzt és sikert? Vagy van más különösebb mondanivalója? Legyél szép? Én nem is vagyok az. A lányok az iskolában sokkal szebbek, mint én, és nem ujjongtak még, hogy felkérték őket ilyen munkára. Gondolom ha így lett volna, rögtön felvágnak vele. De nem tették.
Hosszú perceket vett igénybe, mire felálltam és az én egyedüli szobámba mentem. Bezártam az ajtót, majd leültem törökülésben az ágyamra, és felnyitottam a laptopom. Másodpercek alatt bedobta a Googlet, ahol a modellkedés szót ütöttem be. Először a képekre mentem. Hogy miket láttam? Dús hajú, szép arcú, karcsú és magas lányokat. Az előttem lévő teljes alakos tükrömre vándorolt a tekintetem. Hosszú, fénylő barna hajam van. Kék szemeim. Ezek nem különlegesek. 180 centiméter magas vagyok. Lehet nevetni, de így van. És testes se voltam. De nem voltam az a csontváz, mint amiket ott láttam. Vagy csak én nem látom magamon a szépséget?..
Estig weboldalakat néztem, egyre jobban érdekelt a dolog. És.. és be kell vallanom: jó ötletnek tűnt. Annyi lány van ezzel a modelles álommal. Vegyük élő példának a nővérem. Ezt a szakmát akarja űzni, már évek óta ezért harcol, engem pedig megkérdeznek a boltban, és nem vágom rá rögtön, hogy oké?
Becsuktam a készüléket, majd célba vettem Kylie szobáját. Bekopogtam,majd fél lépéssel hátrébb mentem. Anya nyitott ajtót.
-Épp most szóltam volna, gyere.-kissé megzavarodtam. Mi ez az egész? Ezek tárgyalnak? És nem mondták, hogy rólam van szó, de tudom, hogy így van.
-Figyeljetek, döntöttem.-sóhajtottam, mire mindketten figyelni kezdtek.-Nem mindenkinek adódik meg ez a lehetőség,így.. igen, szeretnék a Valentine Models Management modellje lenni.-mondtam ki egy szuszra, mire Kylie szemében megláttam az örömöt.
-Én is benne vagyok. - mosolyodott el halványan anyu, mire elvigyorodtam.
-Imádlak!- futottam oda, majd átöleltem.
A legjobb érzés volt a világon.
-Holnap felhívjuk ezt a Katherinet. Aztán megbeszélek mindent vele.-vázolta a helyzetet anyu.
-Rendben.-motyogtam.-Már alig várom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése