A reggeli elkészülődés után rögtön fogtam a telefonom, majd összeültünk anyával és testvéremmel.
- Akkor..-ütöttem be az ügynökség számát.- Hívom őket..- ezzel a fülemhez emeltem a készüléket.
Mindenki izgatottan várt. Kicsöngött párszor, mire valaki felvette.
- Igen? Itt a Valentine Models Management szolgálata. Miben segíthetek?
-Jó reggelt.-kezdtem egy kedves köszönéssel.-Egy nő, Katherine megkért, hogyha beleegyezek a modellkedésbe, hívjam ezt a számot..-meséltem el hívásom okát.
-Értem. Hívom mindjárt a hölgyet, tartsa egy pillanatra.-ezzel már senki sem volt a vonal másik végében.
Nagyon izgultam amikor meghallottam Katherinet.
-Szia! Hát visszahívtál!- örömködött.-Anyukád ott van?-tért a tárgyra.
-Igen.-mondtam kissé megszeppenve.
-Remek. Tudnád adni?-ezzel átadtam anyának a telefont.
-Jónapot kívánok..-és a készülékkel a kezében elment.
-Halálosan izgulok.-vallottam be, mire Kylie elmosolyodott.
-Semmi baj.-és már csak anyura vártunk, aki hosszú idő után meg is jelent.
-Elmondom neki. Biztos örülni fog.. Igen. Mindent felírtam, ott leszünk.-mondta anya, mire összenéztem a nővéremmel.
-Sikerült!- tátogta, mire mindketten vigyorogva vártuk, hogy anya letegye a mobilt és meséljen.
-Hát, Lindsay.-ült le mellénk.-Azt mondták, ell kell,hogy menj egy próba fotózásra. Viszont az New Yorkban lesz, ott a központjuk.-a szám elé kaptam a kezem. New York?! Úristenem, mi lehet ennél jobb?-És két nap múlva mentek Katherinnel Londonba, onnan a repülőtérre, ahonnan a központba. Egy fotózás után pedig aláírhatod a szerződést.-felsikoltottam. A legjobb dolog, ami történhet velem! Annyira örültem, az volt életem egyik legszebb pillanata. Mindenkit szerettem, nem tudtam nem mosolyogni. Majd ugrálva megöleltük egymást Kylieval.
-Az én húgom.-nevetett, mire olyan jó érzés járt át. Büszke volt rám. És ennek örültem, talán a legjobban.
-Becsomagolunk!-fogtam meg a nővérem karját, majd húzni kezdtem a szobámig.
Kinyitottam a szekrényem, és az aljáról kivettem a bőröndöm. Rég nem használtam, nem utazunk sokat. Pedig szeretek új helyeket megismerni, csak hát nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden hétvégén egy másik országba látogassunk. Egyszer voltam Görögországban, de azóta tényleg sehol. Viszont most világot láthatok.
Már épp dobtam volna bele egy random pólómat, amikor Kylie kivette a kezemből és a hátam mögé dobta.
-Megőrültél?-nézett rám, mintha teljesen elment volna az eszem.-Ebben akarsz menni New Yorkba, az első fotózásodra?-ezzel a földön heverő ruhadarab után néztem. Kicsit sajnáltam, hisz a szülinapomra kaptam.
-Nem..-néztem rá csalódottan.
-Nincs valami fekete ruhád?-kezdett el kutatni a szekrényben.
-Nincs. Sosem volt ilyesmire szükségem.-vallottam be, majd hagytam, hadd keresgéljen tovább.
-Odaadom neked a sajátom. De ígérd meg, hogy Amerikában beszerzel egy szép, márkásat, oké?-magyarázta, mintha csak a matek tanárom lett volna, amikor azt kéri, hogy ígérjem meg, tanulni fogok a következő dolgozatra.
-Miből lesz rá pénzem?-merült fel a kérdés.
-Majd az ügynököd biztos ad rá egy kis összeget.. Kérd meg, hogy ő vegyen neked.-indult meg a szobájába, hogy hozza nekem a ruhát.
Nos, anyának azt mondtam, hogy én meg Kylie válogattunk ruhákat és bepakoltuk a csomagomba. Igazából úgy történt, hogy én az ágyamon ültem, a nővérem pedig pár cuccot bedobott a bőröndömbe, és néha leszidott, hogy modell létemre (?) miért vannak ilyen gönceim.
-De még nem is vagyok az..-Mindig ez volt erre a válaszom.
Aztán mikor végeztünk, beraktunk mellé nekem telefontöltőt, a laptopom cuccait, és még sok mindent, ami kellhet. Sőt. A tesóm még sminkeket, meg krémeket is tett ezek mellé, majd elmondta, hogy melyiket mikor, és hogy használjam.
-Jó, kell még valami felesleges dolog?-kezdtem becipzározni.
-Még jól fognak jönni.-válaszolt, majd kiment a szobámból.
Én pedig ott ültem, továbbra is. Szekrényem már üres volt, de nyitva maradt. Ekkor odamentem, hogy becsukjam, de képeket láttam meg benne. Amiket odaragasztottam. Nem is emlékeztem rájuk.
Az egyik képen én meg Kylie voltunk, olyan tizenegy éves korunkban. Nagyon hasonlítottunk. Mindkettőnk haja be volt fonva, rózsaszín pulcsi volt rajtunk. Meg persze nem maradhatott le az arcunkról a mosolyunk sem. Kylie kezében a nyuszink volt, aki a kép készülésének az évében meg is halt.. Én pedig csak ültem mellette, miközben fél kézzel a nyulat simogattam.
Meghatódtam. Olyan szép emlék volt. Sosem hittem volna, hogy egyszer NYC-be repülök, hogy modellkedjek. Nem volt semmi célom, így az élet adott egyet. Vajon direkt történt így?
Leszedtem a képet, majd a "Fontos dolgok♡" mappába csúsztattam. Ebbe igazából útlevél volt, meg ilyen nyomtatványok, de úgy gondoltam, ha egyedül érzem majd magam, esetleg félek, előveszem, majd megnézem. Biztos jobb lesz a kedvem. Mert nekem a testvérem mindig is sokat jelentett. Kiállt mellettem a bajban, segített ha a nagyok bántottak. Igazi nővér volt.
Aztán bezártam a szekrényt, és a bőröndöm kikészítettem az előszobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése