Eljött a nagy nap.
Előző este alig bírtam aludni, forgolódtam az ágyamban, nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatokat. Olyan volt, mintha csupán öt perc lett volna az éjjel. Viszont Kylie szépen elmondta, hogy aludjam ki magam, vagy karikásak lesznek a szemeim és akkor korrektort kell használnom, ami nem túl jó pont, mert a természetes szépségem kell mutatnom. De sajnos csak éjfélkor sikerült elszundítanom, pedig már nyolckor lefeküdtem.
A telefonom megszokott csipogása ébresztett, erre kelek iskola időben is. Jut eszembe, iskola: Katherine írt egy kikérő levelet, hogy ebbe a hónapba nem tudok bemenni, mert fotózásra kell mennem. És az igazgatónő, csodálatomra, elengedett. Sőt! Be kellett vinnem pár papírt az iskola első napján, ami tegnap volt, és az osztályban lévő lányok alig akarták elhinni, hogy New Yorkba megyek a Valentine M. Managementhez.
"Beléptem az osztályba, majd az osztályfőnökömhoz futottam.
-Itt vannak a papírok..-adtam át őket.
-Köszönöm.-rakta el.-Sok szerencsét.
-Hova mész?-csattant fel Lily. Ő egy szőke, kényes tagja az osztálynak. Nem szeretem, mindig azzal viccelődött, hogy a ruháim ocsmányak, a hajam pedig mint egy oroszláné.
Gondoltam kihasználom a lehetőséget, és kicsit villogok neki.
-Hát, a Valentine Models Management központjába, New Yorkba. Egy fotózáson kell résztvennem.-ekkor elröhögte magát.
-Jó vicc, Lindsay.-törölte a könnyeit.
A tanár pont ekkor végzett a lapok másolásával, hogy nekem is legyen egy példányom, szóval felkaptam, majd a lány elé helyeztem. Miután átolvasta a sorokat, eltátott szájjal nézett fel rám.
-Csukd be a szád.-mosolyodtam el, fogtam a lapjaim, majd egy köszönéssel elhagytam a termet."
Nem értem ebbe mi olyan lehetetlen.
Szóval először csak a telefonom után kezdtem kutatni a kezemmel. De valaki megelőzött, és kikapcsolta. Résnyire nyitottam a szemeim és a nővérem láttam meg.
-Kelj fel!- utasított, majd rángatni kezdett.
-Csak hat óra van..-nyöszörögtem a takaróm alatt.
-A gép pedig nyolckor indul. És Londonig el kell menned. Onnan becsekkolás, és amíg felérsz a gépre, körülbelül ennyi lesz az idő.-vázolta, mire lerúgtam magamról a meleg plédem. Hirtelen hideg futott át, mert az ablakom nyitva volt egész este, és kissé hűvös lett a hely.-A ruháid az ágyad végében vannak, mosakodj meg, használd azt a gyümölcsös krémet! Aztán szájfény és lehelletnyi szempillaspirál. A hajadat mindjárt kivasalom, ahogy végeztél a teendőiddel.-utasítgatott, mire felkászálódtam.
Ő elment, én meg magamra vettem a fehér pólót, meg a rövid virágos farmert. Ekkor az ágy mellett megláttam egy dobozt. Felnyitottam, és egy gyönyörű pár barna magassarkú kapott benne helyet.
-Ja, azt neked vettem, tegnap! A szetted része.-ment el a szobám előtt a tesóm.
-Köszi!- kiáltottam még vissza, majd felhúztam a lábbeliket.
Aztán a fürdőszobát céloztam meg. Ahogy Kylie mondta, megmostam az arcom, majd törülközővel felszárítottam a cseppeket. Kis szájfényt vittem az ajkaimra, majd használtam a spirált is. A végén nyomtam az ujjamra a krémből is, majd elegyengedtem az arcom minden pontján.
Kylie kifésülte, majd kivasalta a hajam.
-Minden okés. Akkor, szerintem mehetünk.-majd anyával és Kylieval (apa külföldön dolgozik, azért nincs itthon sosem) kimentünk a ház elé és vártuk a hívott taxit.
-Hát, akkor szerintem beszállok, és majd telefonálok.-néztem a családomra, mert ezek voltak az utolsó perceink együtt.
-Jó. Ha ott vagy Londonban, mindenképp hívj!- ölelt át anyu, majd puszit nyomott az arcomra.
Kyliera néztem.
-Hát.. Ne félj majd, ígérd meg. Ha bármi van hívj, ügyes leszel.-hadarta el a sablonos szöveget, de tudtam, hogy még van mondanivalója.- Nagyon szeretlek, büszke vagyok rád.-ugrott a nyakamba. Na, ez az én nővérem.
Végül láttam, ahogy egy könnycsepp is legördül az arcán, de gyorsan letörölte.
-Ne feledd, te mindig az én húgom maradsz, ezen nem változtat semmi. Ugyanúgy szeretni foglak.-tette hozzá, mire már én is a sírás határán voltam.
-Nem sírhatok. Elkenődik a smink.-nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.-Sziasztok.-suttogtam, majd beszálltam a taxiba.
Utoljára intettem egyet, de ekkor becsapódott az ajtó.
Egyedül maradtam, és kitört belőlem a zokogás. Hirtelen olyan rossz volt, hogy búcsúzkodnom kellett. Nem tudtam eleget mondani, még annyi szó nyomta a szívemet, de nem bírtam kifejezni magam.
Elővettem a púdertartóm, és felpattintottam a tetejét. Lecsekkoltam magam a kis tükörben, és tapasztaltam, hogy fekete kis csíkok keletkeztek a szemem alatt. Fogtam egy zsepit, majd szépen letörölgettem, és újra felvittem a spirált. Aztán szipogva az ablaknak döntöttem a fejem.
*2 óra múlva*
Először csak lehunytam a szemeim, majd már azon kaptam magam, hogy ébresztegtnek az álmaimból.
-Itt vagyunk!- ébredtem a sofőr hangjára.
-Jaj, sajnálom.-kaptam észbe. Fogtam a táskám, majd hátramentem a csomagtartóhoz.
Kivették a bőröndöm, amit megköszöntem, és ekkor Katherine jött hozzám.
-Szia!-köszöntött mosolygósan. Utoljára a szupermarketben láttam, szóval furcsa volt.-Minden okés? Ugye nem izgulsz?-próbálta megfejteni az arckifejezésem.
-Dehogyis!-legyintettem.-Minden oké, mehetünk.-nyugtattam meg, mire megjelent mellettünk pár alak (gondolom ilyen testőrök lehettek) és elkérték a csomagom, hogy ne én fáradjak vele. Igazán megtisztelve éreztem magam.
Bementünk az épületbe, ahol az első pontnál lemérték a csomagjaim, majd ellenőrizték a papírjaim. Leadtam a nagy bőröndöt, és beálltunk a sorba.
-Milyen hosszú sor..-panaszkodott leendő ügynököm.-Amikor a híresebb felfedezettjeimmel megyek, nem kell így mennem, van magánrepülőm is. De téged még nem ismernek.-Kösz. Teremtsem magam híressé, vagy mi?
Ekkor eszembe jutott, hogy hívni kéne anyáékat, szóval mivel volt időnk, előkutattam a mobilom és hívtam őket.
-Szia, Lindsay!-sikoltott a telefonba a tesóm.
-Szia. Most vagyunk itt a londoni reptéren.-jelentettem be.
-Olyan jó neked!-olvadozott.-Adjam anyut?
-Persze.-válaszoltam, majd léptünk egyet előre a sorban.
-Szia, kicsim! Hogy vagy? Eddig minden rendben van?-aggódott. Nem is anya lenne.
-Igen, minden a legnagyobb rendben.-mosolyodtam el halványan.
-Annak örülök.-nyugodott meg.-Akkor le is teszem, hadd intézd a dolgaid. Szeretlek, szia!-én is elköszöntem, majd eltettem a telefont.
A sok hosszú sor után végre a gépre ülhettünk, ahol végighallgattuk a biztonsági előírásokat, majd élvezhettük az utazást. Ablak mellett ültem, így tökéletesen látszottak a pamacsnak tűnő felhők. És már vagy tíz perce repültünk, nekem természetesen pont akkor kezdett rosszullétem lenni. Nem bírom a repülést, a magas dolgokat, a pörgést és még hintázni se tudok hányinger nélkül.
-Katherine, kezdek rosszul lenni.-néztem rá fájdalmas tekintettel.
-Úristen..-sóhajtott, majd kutatni kezdett a Louis Vuitton táskájában.-Hogy segítsek rajtad? Menj el a mosdóba, most nincs sor.-mutatott az ajtó felé, mire felálltam, és bementem.
Megnéztem a kis tükrömben magam, és elég sápadtnak tűntem. Nem tudtam mit csinálni, mély levegőket véve álltam.
-Semmi baj..-vettem mély lélegzetet.
Ezzel hevesen kopogtatni kezdtek, mire kimentem. Visszaültem a helyemre, de nem változott semmi.
Gondoltam ha elterelem a figyelmem, nem lesz olyan rossz. Így az ügynökömre néztem.
-Milyen egy fotózás?-vetettem fel a kérdést, mire rám pillantott.
-Konkrét kérdésre tudok csak válaszolni.
-Mi a folyamata?-fogalmaztam meg máshogy.
-Rendbe szednek, aztán beállsz a helyedre. Először telefonnal és polaroiddal fotóznak le, aztán kamera előtt is kipróbálod magad. Megfelel?-erre bólintottam.
Elgondolkodtam a nő személyiségén. Nem tetszett neki, ha figyelmét másra kellett vetnie, nem drága iPhonejára. Pedig szerintem meg kéne szoknia, hogy sokan kérdezgetik.
-Mennyi ideig repülünk?-tettem fel újabb kérdésem, mire unott tekintetét rám szegezte.
-Nyolc óra.-mondta ki teljesen természetesen.
-Az rengeteg idő.-csodálkoztam.-Mit csinálok addig?
-Honnan tudjam?-vonta meg a vállát, majd a készülék képernyőjére nézett.
Majd arra gondoltam, hogy ez még mennyi idő lesz.
Hogy mit csináltam ilyen sok ideig? Magazint olvastam, néhányszor csekkoltam a sminkem, hogy van-e baj vele, ettem (valami salátás szendvicset lehetett venni, ami nem ízlett, de Katherine ragaszkodott hozzá), kockultam, aludtam, majd végül örömködtem, mert megérkeztünk.
Mi voltunk az elsők akik leszálltak, így gyorsan lecipeltem a bőröndöm, majd mentünk egy újabb sorba. De ekkor már New Yorkban voltam, talpaim amerikai földre értek. És ennek örültem.
Miután ez megvolt, kimentünk az óriási épület elé, és vártunk egy kocsira. De nem akármilyenre. Egy nagy, fekete jármű parkolt be előttünk, egy olyan, mint amiben a sztárok utaznak. Pár pillanatig én is igazi csillagnak éreztem magam.
Elvették kedvesen a cuccaim, majd elpakolták a csomagtartóba, én pedig beültem. Kényelmes bőrből készült üléseken kaptunk helyet, ahol halkan zene szólt, felnyitható teteje volt, pohártartó, meg minden kis luxus dolog.
Mikor Katherine is beszállt, becsukták mögötte az ajtót, majd megindultunk a hosszú úton. Már sötét, este volt. Az utcai lámpák tökéletes fényt adtak a városnak, bár az már magától is gyönyörű volt. Egy szép, négy csillagos hotel előtt álltunk meg, ahol rögtön a recepcióra mentünk. Elkértük a kulcsot, majd felmentünk a lakosztályunkra.
Imádtam. Volt egy nagy asztal, közepén gyertyával. Csillár lógott a nappali közepén, volt egy HD tévé is a szobában, meg fotelek és egy hosszú kanapé. A szobámban franciaágy volt, és igen kényelmes matraccal volt ellátva. És még sorolhatnám, milyen klassz dolgok voltak ott.
-Most feküdj le, holnap fotózás.-szólt hozzám Katherine, akár egy szülő.
-Rendben. Megfürdök, aztán hívom a testvérem, de szerintem az nem lesz sok idő.-ezzel bementem a fürdőszobába.
Minden ruhám levettem, aztán beálltam a zuhany alá. Megengedtem a meleg vizet, aztán tusfürdővel megmosakodtam. Végül meleg törülközőbe bugyoláltam magam, és mentem a szobámba. Felvettem egy fekete, laza melegítőt, meg egy sima pólót, majd a telefonom után nyúltam. Hívtam Kyliet.
-Hali!-köszönt. Egyszerűen hallottam, hogy vigyorog közben.
-Szia!-köszöntem vissza boldogan.-Itt vagyok a hotelben. Hallod, valami eszméletlen.-írtam körül, majd újra körbenéztem. Csodás szoba volt.
-Komolyan? Ez tök jó!-lelkesedett.
-Mizujs?-pattantam az ágyamba.
-Semmi, már most rohadtul hiányzol. Olyan furcsa volt, hogy nem kellett várnom rád a fürdőszoba miatt.-Elnevettem magam.
-Figyelj.. Aludnom kéne egy ideje, szóval. Azt hiszem alszok.-fogalmaztam meg a magam módján.
-Okés. Szép álmokat!-köszönt el, mire befejeztem a hívást.
Befeküdtem a puha ágyamba, betakaróztam, majd mély álomba szenderültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése