Part five //december 10. Szombat folytatva//

-Semmi baj. Nem mondom, hogy én voltam, mert tényleg te nem figyeltél.- jelent meg arcán idegesítő mosoly.
-Kedves.-válaszoltam gúnyosan.-Jobb kérdésem van: egy ilyen fiú mit keres a Valentine Models Management épületében?-idegesítettem, csak hogy kicsit én is kapjak a jóból.
-Katherine kérte, hogy jöjjek. Tudod, ő az anyám.-eltátottam a számat. Szóval, az ügynököm anya, méghozzá egy elég helyes srác anyukája.
-Őt ismerem.-enyhültek meg a vonásaim. Már nem mosolyogtam, hisz semmi vicceset nem mondtam.-Ő az ügynököm.
Csak újra elmosolyodott (valami haláli aranyosan), majd engem kikerülve elindult, de amikor már mellettem volt, csak ennyit mondott:
-Nem mondta, hogy végre talált egy tényleg szép lányt.-mire már megfordultam volna, ott sem volt. Biztos rengeteg gyönyörű magamfajta fordul meg itt naponta, de pont rám mondott ilyet? Bár, lehet, hogy mindegyiküknek elmondja ezt. De nem így hangzott. Nagyon nem.
Ahogy hátra felé kerestem a szememmel, valaki elölről megbökte a vállam. Odakaptam a fejem, és egy szőkeség mérges arcával találtam szembe magam. Hoppá, talán.. ők kapcsolatban vannak egymással?
-Mit csináltál?-szűrte ki a fogai közt.
-Hogy.. hogy mi?-néztem rá zavarodottan.
-Miért beszélgettél azzal, akik tetszik nekem?-lépett felém dühösen egy lépést, de nem ijedtem meg, csak én is eltávolodtam tőle pár centit.
-Honnan kellene tudnom, hogy őt szemelted ki magadnak?-mutattam magam mögé, ezzel a fiúra utalva.-Istenem, a nevét sem tudom!- fakadtam ki.
-Az nem érdekel!-emelte meg a hangját.-Jobban jársz, ha békén hagyod Lukeot.-szóval Luke. Jó így tudni.
Amúgy ez a lány beteg. Nem ismerek innen senkit, én csak mentem volna haza, erre nekem jönnek, aztán egy kis királylány ordítozni kezd velem a folyosón, egy olyan fiút magávénak mondva, akinek a nevét sem tudom. Lehet jobb?
-Rohadék.-motyogtam, majd szorosan megölelve kiskutyámat kikerültem.
-Tessék?-fogott le a vállamnál.-Most hagyd abba, hülye ribanc!- visított, majd kezével már lendített volna, de a folyosó végéből történetünk újabb szereplője jelent meg, és gyorsan a lányhoz futott.
-Már megint fenyegetős kedvedben vagy?-kérdezte tőle a srác úgy, mintha mindennap meg kéne akadályozni a szőkét, nehogy megpofozzon valakit.
-Ashton, ne most avatkozz bele! Rohadéknak nevezett! Érted?!-fordult megmentőm felé.
-Majd megbeszéljük, de most sürgősen menj el, vagy ezt az egészet elmondom Lukenak. El fogja hinni, ne félj. Kérlek, Aleisha.-Ezzel Aleisha gyengébbnek tűnt, arcáról eltűnt gonosz képe, majd még egy utolsó bosszús pillantást felém vetve elrohant.
-Köszi.-törtem meg a csendet.-Amúgy, Lindsay vagyok. Ha érdekel, vagy valami.- Kezdtem egyre kínosabban érezni magam.
-Ashton.-fordult felém.
-Ki ez a lány?-kezdtem el lassan menni, ő meg kérdésem megválaszolva követett.
-A húgom.-sóhajtott. Úgy mondta, mintha egyenesen utálná a testvérét. Bár, el tudom képzelni, hogy nem lehet nagyon más érzelmet mutatni Aleisha felé.
-Sajnállak.-küldtem felé egy mosolyt. Rám nézve még viszonozta is. Remek, valaki, aki nem súgja a fülembe, hogy gyönyörű vagyok, nem foglalja le semmilyen hisztis kislány, és még meg is ment! Meg kell ismernem ezt az Ashtont.-Amúgy, te miért voltál itt? Ugye nem az ügynököm fia vagy te is?-vettem számításba azt, amit pár perce tudtam meg Lukeról.
-Nem, a húgomhoz jöttem.-erősítette meg.-Aki szerintem most, mint mindig, lent ül a hallban és sír.-forgatta a szemeit.
-Nem is törődsz ezzel? Mármint, a testvéred sír.-vonogattam a vállam. Jó, én Kylieval nőttem fel, aki remek testvér, és nem hagyja, hogy sírjak, szóval lehet, hogy ez csak az én elméletem.
-Ez már a hobbijává vált.-Erre csak felnevettem. Tipikus lány ez az Aleisha.
Már ott voltunk a liftnél, ami megérkezett, én meg kíváncsian pillantottam Ashre.
-Nem jössz? Elmehetnénk valahova, vagy érted..-legszívesebben azt kívántam volna, hogy bárcsak a lift elmenne, én meg leesnék a mélybe. Mert akkor nem akartam a szemébe nézni. Komolyan, Elmehetnénk valahova, vagy érted.. ?! Miért nem bírok normálisan gondolkozni? Miért nem tudok olyan mondatokat kinyögni, hogy Szia.? Ennyire Ashtonnal akarok lenni? Hogy már automatikusan hívogatom, hogy menjünk valahova? Remek, én aztán be tudom magam égetni.
-Hát, nincs semmi dolgom. Oké.-válaszolta, mire kicsit lenyugodtam.
Lementünk, majd a kocsi előtt találtam magam. A testőr ajtót nyitott, majd egyszerűen beszálltunk. Nem kérdezett, hogy a kutyát mégis hogy akarom az autóban tartani, vagy ki Ashton. Beültünk, Cocot ölemeben szorongattam. Ekkor telefonom rezegni kezdett, és mellé Taylor Swift száma is megszólalt.
-Ezt szerintem fel kell, hogy vegyem.-nyomtam a zöld gombra, majd fülemhez emeltem a készüléket.-Igen?-ezzel Kylie köszönése hallatszott.
-Hali! Na, már megvolt a fotózás?-érdeklődött.
-Meg.-válaszoltam tömören, mosolyogva.
-Jó volt?
-Az.-simítottam meg Cocot.
-Baj van? Általában imádsz sokat beszélni.-kezdett aggódni.
-Ja, nincs. Csak most nincs semmi különös.
-Hát, rendben.-válaszolt gyanakvóan.-És, hírességekkel már találkoztál?
-Nem.-adtam meg újabb egyszavas válaszom.
-Hagyjuk, nem akarsz  beszélni, értem.-sóhajtott.-Szia.-rakta le. Ugye most nem durcizik, amiért nem válaszoltam bővebben.
-Nővérem.-lengettem meg a telefonom, majd eltettem.-Chuck!-szóltam előre a sofőrnek.
-Igen, hölgyem?-nézett rám a visszapillantóban.
-A plázánál álljon meg.-utasítottam.
Ott kiszálltunk, én meg leraktam a kutyám.
Gondoltam, itt tudjuk legjobban eltölteni az időt. Na meg hol máshol lehettünk volna?
-És, modellkedsz?-kérdezte Ash.
-Hát, ez volt az első fotózásom.-magyaráztam.-A szupermarketben fedeztek fel.-meséltem el nevetve.
Kicsit beszélgettünk, majd a Starbucksba is bementünk, mert ott még nem voltam.. Igen, sosem jártam ott, de nagyon kíváncsi voltam rá.
Miután már vagy egy órája csak sétálgattunk, a telefonom órájára néztem.
-Katherine most indulhatott el haza.. Ha nem talál a hotelben, meg fog ijedni. Mennem kell.-raktam el.
-Oké. Szia.-mosolygott.
Szóval, elindultam kifele az épületből. És hirtelen nekimentem valakinek. Luke volt az. Már megint? Szerintem direkt jön mindig nekem.
-Hogy kerülsz ide?-kértem számon.
-New York egyik legjobb plázájában sétálgatsz. Szerinted itt nem találkozol ismerős emberekkel?-kérdezett vissza.
-Megint nekem jöttél.-vontam fel egyik szemöldököm.
-Te jöttél nekem, édes.-olyan jó lenne, ha pillantással ölni lehetne. Akkor nagyon csúnyán néznék Lukera.
És mi az, hogy édes? Amennyiben a barátnője leszek, vagy ezt megengedem neki, akár nevezhet is így. De úgy, hogy eddig életemben fél percig láttam, nem kéne becézgetnie.
Mégis annál a szónál majdnem elolvadtam. Olyan kedvesen mondta, olyan jól esett. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e, vagy legyek rá dühös.
-Ne nevezz így.-böktem ki gondolkodás után.
-Most ezzel bélyegezted azt, hogy így nevezzelek.-kacsintott.
-Ez a kutya harapni is tud.-emeltem meg Cocot.
-Most nagyon félek.-nézett a kiskutyára.
-Félj is!- próbáltam teljesen komolyan kimondani.-De most mennem kell.-jutott eszembe Katherine.
-Hova?-kért számon.
-Mi közöd van hozzá?-dobtam hátra a hajam, majd kikerülve őt megindultam, de megfogta a karomat.
-Elég sok. Anyához mész?-nézett a szemeimbe.
-Hozzá. Mit fog szólni, ha nem talál a hotelben?-próbáltam kiharcolni magam kezei közül, de ahhoz túl szorosan fogott.
-Nyugi, kikértelek.-mosolyodott el. Megijedtem.
-Kikértél? Tessék? Ezt mit jelentsen?-halmoztam el kérdésekkel.
-Elmondtam neki, hogy késni fogsz otthonról. Ugyanis velem töltöd az időt.-majd maga felé húzott, és én pedig engedelmeskedtem neki, közelebb léptem hozzá.
-Te mindennap más csajt akarsz lefektetni? Persze, ha ez áll szándékodban.-szemtelenkedtem.
-Nem, ilyet azért nem tennék.-enyhített a szorításán.-Miért feltételezed ezt?-Pontosan tudta. Viszont azt szerette volna, ha kicsit leégetem magam az össze-vissza beszélésemmel.
-Tudom, milyen az ilyen srácok stílusa.
-Honnan?-kérdezgette tovább.
-Tudok dolgokat.-mosolyogtam gúnyosan.
-Milyen kis intelligens vagy. Jól áll.-kulcsolta össze ujjait az enyémekkel. Persze nem állt ellenemre, csak nagyon meglepett.
Olyan furcsa volt. Egyik oldalam megszerette ezt a fiút, másik felem viszont legszívesebben megölte volna, és utálta.
-Meddig kell együtt lennünk? Aleisha élvezné is ezt, próbálkozz nála.-jegyeztem meg.
-Aleisha ezt nem érdemli meg.-lépett közelebb hozzám.-Már az első pillanattól kedveltelek. Egy gyenge kislány vagy, úgy gondoltam könnyű dolgom lesz. De ezt megnehezíted.-nézett szemeimbe. Lefagytam. Kész. Ennyi.